Felmegyek a hegyekig....
Összecsomagoltunk. Szokásos: víz az útra, csinos nyakörv...játék az nincs. Miért is? mert most csak kirándulni megyünk, nem is oylan messze. Meg sem állunk egész Tokajig!
Közeledve már Pierre előreült, hogy lássa, ahogy szemünk elé tárul a hegy látványa.
Íme a látkép:
Először eleget téve kötelezettségeinknek, beszereztük a borokat, amikre rendelést vettünk fel. Aztán megpróbáltunk parkolóhelyet keresni, ami sosem könnyű. Nem baj, sikerült a sétány mellet helyet találni, és elindultunk gyalog a híd felé.
Aztán mi megleptük magunkat egy kései fagylalttal, amit sosem lehet kihagyni. A parton üldögéltünk és fagylaltoztunk, míg Pierre megpróbált belemenni a Tiszába.
Nem csodálom, tényleg szép.
Aztán a hídat elérve Pierre nyelve már a földet verdeste, úgyhogy megitattuk.
Jót sétáltunk, fagyiztunk, elfáradtunk. Borokkal teli csomagtartóval és néhány szép képpel hazatértünk.
Most nem tudom, hogy elment-e a hozászlásom. Mindegy, azért megismétlem a biztonság kedvéért: Szép helyeken jártál Pierre!