Végre újra utazom....
Elhatároztuk, hogy hétvégén hazautazunk Nyíregyházára. Péntek délutáni csúcsban-M3-as útépítés kellős közepette vitt az utunk, de nem baj! Először is fel kellett ébreszteni őkelmét:
Jó reggelt Pierre! Nagy nap van ma, hazamegyünk. Tudod, abba a virágos-jószagú városba, ahol mindig sok finomságot kapsz, tudod, ahol kergetőzni lehet a lakásban és ahol magasra lehet liftezni!
Naná hogy örült, gyorsan be is pakoltunk: lássuk csak, kell kaja (de nem sokat, mert úgyis ott úgyis sok finomság van), no akkor kell még pelenka, jaj dehogy, pelenka már rég nem kell..... no akkor mondjuk egy csinos nyakörv, igen az jöhet, és a játékok!!!!! ja még be kell szorítani egy kis vizet az útra, de csak keveset, kell a hely a játéknak!
Na elindultunk végre. Mivel is kezdjük a beszámolót? Kezdjük talán azzal, hogy sétáltunk a városban. Meg voltunk állatkertben. Van új kedvencünk is, az egyik katta, a másik pedig vari! És megszülettek a kisjaguárok, de sajnos őket nem láttuk, mert még picik:(((( Pierre persze nem állatkertezhetett, addig őrá gondos szülők vigyáztak. Mutassuk meg a varit és a kattát:
Ők varik, vannak rozsdaszínben is, legalábbis láttunk:)))
Ők pedig katták.
Az állatkeretn kívül voltunk még a parkokban sétálni. Ezeket a sétákat nagyon élvezte Pierre, mert sok új dologgal talákozoztt, sok új helyet talált, amit jelölgethetett, és sok új szag birizgálta az orrát.
Jönnek új történetek, folyatódik a kirándulás, ezúttal Tokajba!
Szia, Pierre, örülök, hogy van új történeted. Klassz, hogy ilyen Nagy Utazó vagy!