Hol volt Pierre?
Igen, igen. A gazdi roppant lusta. Egész nyáron nem írtam
Pierre-ről semmit!
Az otthoni utak során mindig elterveztem, hogy ha hazamegyünk, írok
jó kis történeteket, telis-tele sok jó fényképpel, de vagy a
fényképezőt hagytuk otthon, vagy a töltőt. Mindig volt valami,
aztán meg már kép nélkül nem is az igazi....
Pedig Pierre volt sóstón, kirándultunk Tokajba, Pierre fürdött a
Tiszában. Biztos sokan tudják hol: van a kempingnek egy partja, a
híd lábánál, ahol az a sok ember szokott július elején fürödni:)))
Na most Pierreke fürdött ott! (fénykép nincs...) Voltunk fagyizni
is, meg elmentünk borért.
Nyíregyházán felraktuk a postakocsira, a színház előtt, és ott
pózolt Krúdy lábai alatt, a naptól pedig szikrázott az egész
postakocsi.
Sóstón körbeszaladtuk a tavat, de annyira nagyon meleg volt, hogy
csak keveset voltunk kinn. Inkább benn hűsöltünk a lakásban, ahol
nagyokat lehet kergetőzni, mert körbe-körbe lehet menni. Pierre ezt
odáig fejlesztette, hogy már rafináltan elindult az egyik irányba,
megtorpant, és szemből próbált támadni:)
Voltunk nagyinál is, ahol van egy hatalmas kutya, név szerint
Brian, fajta szerint egy közepes termetű pulinak kinéző állat.
Mivel Pierre és Brian első találkozása rosszul sült el, ezért
amikor ott vagyunk, Brian fogságban van, míg Pierre galád módon
körbeszaladja az udvart. Megkergette a kandúrokat, amin mindenki
meglepődött. Megugatta a tyúkokat. Úriemberhez nem illő módon
lepisilte Brain kedvenc pisilős oszlopát. Jaj, de rengeteg minden
történt, és nem írtuk le!
Jaj, és evett mindenfélét, amiről csak kiskutya álmodhat:
marhapörköltöt, csirkebecsináltat, mindegy mit, de húst, jó
sokat!
És még mi mindent csináltunk! Voltunk városligetben, többször is,
játszani, meg fagylaltozni. Otthon sokat játszottunk a Pierre
barátjával, és új barátokat is szereztünk. Megállapítottuk, hogy
Pierre a legtöbbet sétáló kiskutya a környéken! Ez napi 6-7
alkalmat jelent, beleértve egy esti egyórás játékot.
Nagyon rendes gazdik vagytok!