Pierreke ma is sikeresen rámijesztett: húzta a fenekét, na meg be is kakilt. Ilyet aztán nem szokott tenni, de tényleg! Mindez persze még nem indok, hogy orvoshoz menjünk...Ott ült a kaikja felett, szégyenkezve, és oylan furán nyomta a (feltehetőleg) kakis fenekét a szőnyegre. Felkaptam, hogy na gyerünk szépfiú, mutasd csak, mid van: a feneke csupa mocsok volt.
Ilyenkor a mosógép tetején szokott kikötni, mert ott nyugton marad, valamint megfelelő magasságban van az ápoláshoz.
Hosszas mosdatás után, amit persze lehajtot fejjel tűrt, végre elfogadhatónak lehetett mondani a hátsója tisztaságát. Ekkor vettem észre a kis fehér valamiket: hát, csak nem galandférges Pircsike? Az hogy lehet? Kb. két hete kapott féreghajtót, aminek a nagy részét sikerült is beletuszkolni a szájába. Összeszedtem a kutyust, és elindultunk állatorvoshoz. Úgy döntöttem, kocsival megyünk, mert már csak fél óra volt a rendelési időből. Talán nem kellett volna...
A mélygarázs teljesen beázott a tegnapi viharban:( Bokáig ért a víz:(
Pircsit ölben vittem le a kocsihoz, és hosszas szlalomozás után kijutottunk az egyik kijáraton. Ismét felvette azon szokását, hogy a vezető ölébe mászik, mert ott neki nagggyon biztonságos.
Nem is tudom, állandó 100-as tempó mellett nem zavar a kutya, de ha a városi forgalomban próbálok manőverezni, az utca mindkét oldalán állnak, sőt még tűzoltókocsi is zavarja a képet (az esővizet szivattyúzta), hát az nem olyan egyszerű. Úgyhogy az anyósülésen gubbasztott, és a második visszautasításom után megértette, hogy most nem fog ölben utazni.
Odaérve nagyon megszeppent. Ilyenkor hátracsapja a fülét, oylan mintha nem is lenne neki. Várnunk kellett, mire sorra kerültünk, de addig is minden eszközt megragadott, hogy menekülőre fogja.
Szigorú voltam és nem engedtem: csak bementünk.
Kiderült, hogy a bűzmirigye miatt is húzhatja a fenekét, így megszabadították a tartalmától. Féreghajtót is kapott. Ezt most könnyen vette!

Most itthon fekszik, végigterül a hideg padlón, és egáltalán nem érti, miért is volt erre szükség. Nem kell mindig doktorhoz rohangálni!
De én nem bánom, morogjon csak. Biztos tudja, milyen fontos ő  családnak. A családban. Egy kis morgás belefér, hiszem mindig aggódunk. Most érte...