A múlt hétvégét Pierrerel ismét a ligetben töltöttük. Mivel a szombati nap jól éreztük magunkat, úgy döntöttünk, másnap is kinézünk.

A nagyon meleg, jó idő ellenére, vagy talán pont azért, de kevesen voltak. Válogathattunk a jobbnál jobb fák között, hogy melyik koronája nyújtson árnyékot. Pierre meg válogathatott a finom játéklabdák között, de valamiért neki folyton csak a mi frizbink kellett:(

Mivel nagyon meleg volt, sokat ivott.

Volt, hogy egy kicsit a lekére kellett beszélni, hogy ne legyen olyan konok.

Amikor nagyon fáradt lett, már ahhoz sem volt ereje, hogy állva igyon:)

Barátkozhatott volna a kis buta, de a vizsláktól, vagy vizslaszerű-hosszúlábú kutyáktól fél. Most egyszerűen vicsorgott egy ilyen kutyusra. nem értem, régebben nagyon félt tőlük, most meg hirtelen agresszív lett. Vagy talán csak felnő? Nem is tudom.

Az viszont biztos, hogy sikerült megtalálni a kis pocsolyát, amibe sikerült is jól belefetrengeni. Úgyhogy büdösen, koszosan mentünk haza. Otthon sajnos fürödni kellett, nem is akárhogy, hanem samponnal! Annyira büdös volt az állott pocsolyaszag, hogy nem lehetett kibírni.

Ahogy nevetés nélkül Pierret sem lehetett nézni. Nem is az a baj, hogy amúgy csurom vizes és úgy néz ki, mint egy patkány, hanem a szeme vörösen villog, és a bajusza vakít, mint egy idegennek:)